Számomra fantasztikus élmény és inspiráció, amit eddig az énképváltó zoomon tapasztaltam. Sulci éberséged döbbenetes, mintha belém látnál ilyenkor, és hatalmas fejlődési lehetőség, amikor ilyen mélyre le tudunk együtt ásni, traumákat, sebeket oldunk fel. A csoport közös munkája is nagy hatással van rám, szinte mindig, ami másnál oldódik az nálam is általában aktuális dolog, nem véletlen mikor kik kerülnek össze

Azt hittem én szegénynek születtem, mint a népdalban is van. Jó rálátni arra, hogy ha a pénzzel nem is voltunk jóban, mindent is megteremtettem, megkaptam, amire szükségem volt. Ha épp majdnem üres volt a pénztárcám, kapartam pár ezret sorsjegyen, meghívtak ide-oda, befizettek miközben én sápítoztam, hogy nincs pénzem. Most egyre jobb barátságban vagyunk vele. Nagyon más így.

Nem hittem az online munkák sikerében. Külföldön élve más lehetőségem nem volt. Köszönöm, hogy alkalomról alkalomra egyre nagyobb teret adok magamnak, egyre szabadabban választom magam, egyre magabiztosabbnak érzem magam

Csak arra vagyok kíváncsi, hogy lehet, hogy minden klubon szinte mindenkinek ugyanaz a problémája, mint nekem. Lehet, nem is vagyok olyan elcseszett? Vagy mindenki az? Köszi, Sulci, hogy ráláthatok, hogy mindaz, amit elviselhetetlenül nagy problémának tartottam, nem is tűnik annak, ha ennyien élünk ugyanezekkel a nehézségekkel. Vagy az is lehet, hogy nem is az enyém ez a problémákban oly nagyon gazdag világom? Hát „Kihez tartozik”? Ismétlem és ismétlem és ismétlem és egyre könnyebb. Még nem igazán fogadom el, hogy ennyire egyszerű! Mindenesetre jövök a következő klubra is. Élvezem, hogy mindig más gondomra látok rá másképp!

Látszólag mindenem megvolt: jól fizető munkám. Büszke lehetett rám a családom. Többnyire sikeresek voltak a napjaim. Ha egy nap nem volt siker, akkor azt már kudarcként éltem meg. Jó társaságba tartoztam. Látszólag jól éreztem magam közöttük. Sportoltam, hogy a testem is egészséges legyen. Nem akármilyen emberekkel teniszeztem. Ha akartam, voltak körülöttem nők is. Megengedhettem magamnak mindent is. Nem azért mentem múzeumba, mert érdekelt, csak azért, hogy tudjak majd értekezni a látottakról. Látszólag kellemesen teltek a napjaim, de valójában nem tartoztam igazán senkihez. Főleg magammal nem voltam jóban akkor sem, ha kilóim száma, ruháim márkái, nyaralásom helyszínei mind jók voltak nekem. Mosolyogtam akkor is, ha bajom volt. Mosolyogtam. Látszólag. KÖSZÖNÖM a KI-, a FEL-, a MEGszbadításomat az elvárásoktól, az ítéletektől (amikre látszólag nem adtam, de valójában tönkretették a napjaimat). Köszönöm, hogy megtaláltuk az okokat, és felszabadítottunk. Azóta nem is értem, mi történt, megtalálnak régi barátok, felhívnak eltűnt ismerősök, és már más stílusú ruhákban is jól érzem magam. Kihagytam pár tenisz edzést, de többször voltam már csak úgy lenézni egy hegy tetejéről és csinálni egyedül a nagy semmit. Nagyon furcsa. Kíváncsian várom a változásokat. Nyitott vagyok, Néha megdöbbenek magamtól.

ÉNképVÁLÓ után lenni maga a csoda. Újjászülettem. Olyan, mintha régi kígyóbőrömtől megváltam volna, s az új rám van szabva, és nem olyan, hogy mindenkinek tessen, de nekem nagyon jó benne lenni. Kinyílt a szám, s már tanulok nemet mondani is. Nem ismernek rám. Kiderült, hogy nem egyedül utazok, járok az utcán. Rám néznek, és ha mosolygok, van még olyan is, aki visszamosolyog. Meghallgatnak, meghallanak. Eddig többnyire meg sem próbáltam. Úgy gondoltam, nekem nem is érdemes. Úgysem. És képzeljétek, érdemes. Sőt. Sokszor izgalmas is. Én nem gondoltam volna, hogy egy Sulciféle csattintás, és megváltozhatnak a kapcsolataim, pedig úgy tűnik, így van. Olyan, mintha új családom lenne. Sok vélt barát eltűnik. De vannak újak. Azt hittem, ebben a korban ez már nem lehetséges. Kinyílt a világ. Örülök reggelente, hogy felkelhetek. Köszönöm.

Mire volt jó az Énképváltó? Hogy sarkából fordítsam ki az életem. És ez nehézség nélkül ment. Milyen most? Nagyon MÁS a KÉP. Nagyon sok a boldog pillanat. Eddig ezt mérsékelten ismertem. Köszönöm, hogy jó magammal lenni. Hogy tudok magammal lenni úgy, hogy közben ne a többieket vizslassam, mit szólnak hozzám. Egy szürke ködösből színes lett a képem, az életem. Szeretem ezt a magam. Jó. Sokkal élőbb. Sokkal élhetőbb.

Az ÉNKÉPVÁLTÓ után többször is eszembe jutott az, hogy, hogyan írjam le azt a megtapasztalást, amit alig tudok megfogalmazni. Az, hogy folyamatosan tisztul a kép arról, hogy mi a dolgom a világban és ezt kíváncsian és élvezettel teszem, ez újra és újra feltöltött. Ma már tudatos vagyok rá, hogy sokat hozzátesz ahhoz, hogy “örömszinten” élem meg a pillanatokat és az életem legyek bárhol: a buszon, a piacon, játszótéren, sportolás, vagy főzés közben. Köszönöm Sulci, hogy már eltűntek a félelmeim, az aggodalmaim, egyszerűen csodás, ahogy könnyedségként létezem. – és mi más is lehetséges, amit elképzelni sem tudok ?